Még annyi ihlet sem jött orvosnál, hogy elmondjam, “nem kell liszt”. Nem oda tartozó dolognak gondoltam, hiszen megtanultam, hogy a háziorvoshoz nem nagyon tartozik, hogy mit eszek és mit nem, a fül-ott gégészhez sem, a traumatológushoz sem, a hematológushoz sem, az endokrinológushoz sem, a nőgyógyászhoz sem…

Gasztroenterológián is voltam, a vérvételen kívül nem történt semmi.

Alapjáraton nem voltam különösebben vagy látványosan beteges gyerek vagy felnőtt. Csak a megszokott velem lévő “szokásos” volt, amik gyerekkorom óta suttogtak a fülembe. (néhány tünet)

Szükségem volt a kisfiamra, aki a születésével az arcomba tolta a saját tüneteimet és 2 éves korára sikerült megfejteni a rejtélyt. Mert

a gyerekek gyógyítani érkeznek erre a földre -

A kisfiam által gyermek gasztroenterológushoz volt szerencsém eljutni, ahol végre a megfelelő kulcsszavak elhangzottak. Tojás, laktóz, tej, glutén.

4 gyógyító szó! Ennyire volt szükségem.

Kedves Olvasó, megvan az a helyzet, amikor tudsz valamit, érzed a zsigereidben, de nem tudod megnevezni? Nem találkoztál vele, de tudod érzed, hogy létezik és szükséged lenne a tudásra, hogy kézzel fogható legyen? Hogy ne legyél tehetetlen? De amint meghallod, hogy beszélnek róla, megvilágosodsz, aha, ez az!

Csak ennyi kellett, hogy meglegyen a hiányzó darab a kirakóshoz.

“-nem kell liszt!” = GLUTÉN

Másokat egy ilyen padlóra küld. Én végre talpra állhattam és végre nem egy láthatatlan mumussal kellett harcolnom. Végre lett neve a mumusnak. Örültem, hogy van neve, amiről tájékozódnom, tanulnom kell.

DRÁGA MULATSÁG? NEM!

az élet drága a gyógyszer drága

A lényeg a lényeg, hogy rengeteg mindenről nem volt még tudomásom. Nem tudtam, hogy létezik gluténmentes liszt, vagy gluténmentes kenyér.

Ösztönösen választottam azt, ami a gluténmentes étkezés legegyszerűbb módja: csak olyanokat főztem, amihez nem kell liszt és kenyér.

Nagyon sokat javult az állapotunk pusztán 2 hét alatt.

Néhány hét elteltével arra lettem figyelmes, hogy esetenként visszatérnek a rosszullétek, pedig odafigyeltem, vagy mégsem? Kezdőként meg sem fordult a fejemben, mennyi mindenre kell figyelni a gluténmentes étkezésben.

Kezdődött a keresztszennyeződéssel. A régi edényeket újra kellett cserélnem, főleg a fakanalakat, de ezen felül mindent, ami nem sima felületű és tisztítható molekula tisztaságúra. Ide tartozott a családi összejöveteleken más családtag készítette étel. Azonnal rosszullét volt ilyen esetekben.

Megismerkedtem a nyomokban glutént tartalmazhat kifejezéssel. Itt jött a következő nehézségi szint. A sima csak beugrom a boltba 20-30 percre tolódott. Megtanultam a boltokban címke összetevőket olvasni. Ha nincs ráírva valamire, hogy gluténmentes, az még nem biztos, hogy gluténos.

Nagy gyakorlatom vagy ovis és iskolás otthonról bevitt helyzetek megoldásában. Ezekben az esetekben bármilyen helyzetre ki tudok dolgozni egy koreográfiát.

Megtanultam, hogy más konyhájába nem teszem be a lábam, ha liszttel porolt aznap. A belélegzett liszt por megtapad a szájban, a torokban, onnan pedig akarva akaratlanul a gyomorban landol és kész a baj. Ebből kifolyólag nem támogatom a vegyes konyha üzemeltetést, rendkívül veszélyes egy cöliákiásnak. Sosem próbáltam, mivel családilag adott a cöliákia. Valamint rengeteg plusz időt, energiát vesz igénybe odafigyelni, betartani mindent. Sok sok stressz forrás és saját otthonában senki sem szeret rettegésben élni, így a keresztszennyeződés mentes konyha üzemmód a legbiztonságosabb. Szingli pároknál esetleg kivitelezhető, ahol nyugisabbak a hétköznapok.